so I decided not to move to Rome in the instant future. why is that? i tell you. I spent there 7 great days, but there are things, i'm pretty sure i cannot live with.

- people a talking by shouting, from 30 centimeters. that's concidered as friendly.

- even if they are really sick and coughing, they don't turn away while speaking, just to be sure you get all the bacteriaan viruses.

- time: weird thing. so there is a really strict call to arrive at 2.30. off course the only people there at 2.30 are the canadians and me. by 2.50 most of the group is there. by 3.10 the one calling out really strict arrives without exusing...

-time 2: we are going out - they say. so for 30-40 minutes we stay before the building, everybody enjoying the chat. at one point they go. they don't look behind. they don't realize we are lost. in 3 hours i get a text: where are you?

-time 3: the bus for the airport arrives with 15 minutes delay - of course. I was prepared, i went to the earlier one. I get on the bus with my tiny suitcase. It would take app. 7 seconds to lift my suitcase and sit, but the driver does not wait, so in the following 30 seconds I fall twice. hard... nobody helps...

- public transport in general: crowded, like in every other capital of the world. the difference is, that they don't aks for move. 80 year old ladies push their sharp elbow into my waist and push me away really hard. after I'm able to breath again, all i'm able to ask is: really?

- they invite us for diner. while on our way we get a text, we should bring our food. hm. okay. we arrive, all the seats at the table are occupied with guest we didn't knew will be there and the rests of a diner ordered form a better restaurant. we should go into the kitchen, where is leftover pizza heating up for the canadians and i should make my own food. when going into the room nobody rises from the table. we sit on the sofa, with our food in the hand.

- there is 10-12 people in the group. 2 of us bit understanding, but not talking italian. they speak to eachother. at one point somebody asks me a question in english. i'm not a slow one, i have to say, but before i take a breath to answer s/he turns away and starts to talk to somebody else about another topic. loud. in italian. did I mentioned we've been the guests?

-oh yes the extra one: asking the canadian colleague and me too to participate in an act with music. we have to add: in a foreign language, so it takes full concentration to add the singing/harmonica at the correct time. at the end of the act, people applauding and that simple act ot aknowledgment by rising the arm and showing at the person, who helped - is missing. not from the side of a beginner, but not from the side of one of the most professionals... 

cultural differences or just plain rude? don't really know...

legalább ide leírom.

ki nem állhattam charlie hebdo-t. rasszista, undorító, felháborító. hogy lehet azon viccelődni, hogy lerajzolom valakinek a prófétáját (meztelenül), akiknek tilos az emberábrázolás? mindezt egy olyan országban, ahol betiltották a fejkendő viselését az iskolákban.

na most ez hogy is van? merthogy vallásszabadság van? és szólásszabadság van?

akkor van vallás-, és szólásszabadságod, ha fehér, keresztény, nyugati, privilegizált férfi vagy. pont.

ezzel együtt iszonyatos dolog meggyilkolni őket. nincs olyan, hogy valakinek a meggyilkolása jogos.

de mondjuk ki: azt nem az iszlám tette. nem a muszlimok. a terrorizmus nem egyenlő a muszlim vallással!

anno a KKK-ban többen tartoztak, mint az ISISnek, az Al Khaidának együtt. mégsem gondolja senki, hogy ők a keresztényeket képviselik.

amivel bajom van (egyébként én is hajlamos vagyok rá) az az egyszerűsítés. nincs egyszerű válasz erre a kérdésre. nem egy a kérdés. 12 újságíró meggyilkolása olyan komplex probléma, amire nincs egyszerű válasz.

nem szeretem, hogy mindenkinek azonnal egyértelmű és kész válasza van a történtekre és rögtön tudja, hogy ki a hibás, hogy ki volt az oka. vagy ki áll a háttérben. ezen a héten annyi összeesküvés elmélet árasztotta el a publikus médiát, hogy az idei science fiction termelés elbújhat mellette.

nincs jó válasz. kultúrák, érdekek, hatalmi viszonyok konfrontálódnak.

csak a szeretet marad. a kedvesség.

so he stopped almost completely talking to me after i didn't agreed on one of his favorite topics...

utazni

tengereken hajózni

bambusz fuvolán játszani

agamába menni

könnyesre nevetni a szemem

akvarellt festeni

mezítláb táncolni a meleg homokban

jógázni

találkozni

kutya

miniház

just

tired

of

being

alone

tegye föl a kezét, aki egyedül lesz szenteste!

és találjunk ki valamit helyette

azzal a folyamattal, ahogy megtaláltam a határaimat és elérkeztem arra a pontra, ahol már nem harcolok értük, sok dolog egyértelmű lett. és hirtelen elkezdtek megváltozni a dolgok. sokkal kevesebb cuccra van szükségem. simán elengedek olyasmiket, amik a határok nélküli életben a biztonság érzését adták, most hirtelen fölöslegessé váltak. gyönyörködöm a folyamatban. sok ruhát, dísztárgyat ajándékoztam el, adtam cseritibe, vagy dobtam ki. könnyebb lélegezni is... közben több figyelmet tudtam arra tenni, hogy csak annyi élelmiszert vásároljak, ami valóban elfogy. hónapok óta nem rohadt rám étel. mindig csak pont annyit veszek, amennyire szükségem van. és meglepő, (tádáá) sokkal kevesebbet költök ételre, pedig a minőségét jelentősen megemeltem. biozöldség és gyümölcs, kézműves tejtermékek. még nem vagyok kész ezzel a folyamattal, amíg az adósságaimat törlesztem, a hónap végén már azért olcsóboltból veszem a tejterméket. a következő lépés a tér elengedése és az önfenntartó otthon lesz. ehhez valószínűleg 'kényelmet' is kell odaadnom, de ha végiggondolom, hogy építtetek egy kicsi házat, annak az energiaigénye jóval kevesebb, napelemekkel és kollektorokkal már prímán meg lehet oldani. ha ez a ház nem egy társasházban van, hanem önállóan áll egy szép telken, akkor komposztvécét tudok beépíteni és gyűjteni az esővizet és azt tisztítani. jó érzés tudni, hogy a technika lehetővé teszi már, hogy olyan szerkentyűket építtessek be, amik megkönnyítik a városhoz szokott életemet, pl nem kell a hidegben kivinnem a vödröt a komposztálóig... szeretem nézni, ahol tartok. szeretem elengedni a tárgyakat. olvastam egy hölgyről egy cikket, akinek mindennel együtt 350 tárgy van a birtokában. az én tervem 5000 alá vinni :))) persze ebből több ezer a könyv meg a konyhai mindenféle... és amikor mindez megvalósul, 30-40 ezerrel kevesebbet kell majd elköltenem egy hónapban, amit megint csak más dolgokra fordíthatok :) hát ezek vannak. meglátjuk. most csak szép.

update: a bátyám szerint a "könyvek" az egynek számít. jiháá! nagyon kevés tárgyam van :)))

első kísérlet. az íz tökéletes, az állagával valamit még csinálnom kell, mert morzsalékos.

szóval. begyújtottam a sütőt és a piteformába beleraktam 5-7 deka vajat, és beraktam a sütőbe, hogy melegedjen föl. amikor elolvadt, akkor belekevertem villával kb másfél bögre őrölt mandulát, egy kiskanál fahéjat és egy kis steviát. addig nyomkodtam, míg egyenletesen be nem borította a sütőforma alját és oldalát és beraktam elősülni. asszem itt még nagylángon kellett volna...

amíg ő elősült, leszecskáztam három kicsi almát, beleraktam 1 mokkáskanál fahájat, 1 szerecsendiót és 1 szegfűszeget. meg egy zuttyintásnyi narancsvizet és megintcsak steviát.. ez úgy 8 percet vett igénybe. kivettem a sütőből a formát és beleegyengettem az almát, aztán közepes lángon sütöttem fél órát. eléggé szottyos maradt, úgyhogy föltekertem nagylángra és még 7-8 percet sütöttem, attól persze megpirult. na mindegy. isteni finom, valamit meg még kitalálok a konzisztenciára.

néha az iskolázottság elveszi az élvezeti értéket.

hogy egy koncerten elvárnám, hogy egyszerre lépjenek be és tisztán énekeljenek...

azt persze nem, hogy ne egózzák szét a zenét, mert attól a képzettség sem ment meg...

nehéz ez. olyan szép fénye volt a zenének, meg kedves népek ezek. csak ha hamis, akkor nem tudok benne feloldódni... pedig szerettem volna. láttam a közönségből sokak arcán, hogy ez nekik milyen jó és nagy élmény...

kívülrekedős élmény...

az a trükk, hogy amikor lereszelted a répát, akkor papírtörülközőben ki kell csavarni. mondjuk kétszer.

szóval lereszeltem 3 közepes répát. beleapplikáltam 4 girizd fokhagymát és egy miszlikbe aprított kis fej lilahagymát. belemorzsoltam 3 ágacska kakukkfüvet, bors, mindenízű só és egy tojás. a biztonság kedvéért egy mokkáskanál utifűmaghéjat is kapott.

akkor felforrósítottam az öntöttvas serpenyőmet olivaolajjal. na most ha azt akarod, hogy szépen egyben maradjon és ne legyenek rajta fekete pöttyök, akkor inkább valami tapadásmentesben süsd, én rajongok a plusz ízért, amit az öntöttvastól kap.

naszóval forró serpenyőbe beletuszmákolom a masszát és lelapogatom. és lassú tűzön vagy 7-8 percig sütöm az egyik felét. aztán az óriás spatulámmal (vagy félbevágva kettőben) megfordítom az egészet és még 5-6 percig sütöm a másik felét.

tányér, reszelt sajt, tejföl, saláta, csókolom.