intenzív egy hét volt. az otthoni esküvővel kezdve, aminek a tere olyan erős volt, hogy kiégette a kindlimet. aztán a találkozások, aztán haza ide és egyből be a WE festival mélyébe. minden nap 12 óra meló 3 napig. nem sok. már ahhoz képest, amennyiket a kiégésem előtt melóztam Pesten az egyetemiben... de itt? igen sok.

péntek estére be is lázasodtam, ahogy kell. rázott a hideg, vert a víz.

mennyire kiszolgáltatott érzés ilyen messze otthonról betegnek lenni. hogy olyanok már vannak, akik felajánlják, hogy hoznak kaját, de olyan nincs, aki átjönne, főzne egy teát és megsimogatna, hogy minden jó, ne búsulj!

szóval 11 óra alvás, dupla aspirin, ma már jól is vagyok. csak gyenge, mint a harmat...

reminder to self: kösd meg végre a betegbiztosítást!