erzem a szelben
megint valtozas jon. erzem mindenemben. kesz is vagyok ra. a turelmem nem annyira jo, szivesen tudnam mar, de kozben latom, hogyan alakul minden korem, hogy elkeszuljek.
tegnap toprengtem megint az eleten, a vilagmindensege, meg minden es rajottem egy ellentmondasra az eletemben. azt gondolom, hogy a modern tarsadalom egyik nagy hibaja, hogy monogeneracios*. az oktatas, a csalad, a minden. es hogy ebben pl az egyhazak epp jok - keves dologban, de ebben igen - hogy egyszerre vannak oregek, gyerekek, fiatalok, kozepkoruak, marmint idealis esetben persze - csak akkor mit is csinalok 15 eve az egyetemi lelkeszi munkaban?
barmerre is visz tovabb az utam, szeretnem, ha olyan kozosseg lenne, aminek nem csak a vezetoje, de a resze is tudok lenni, ahol az emberek felelosseget vallalnak magukert es beleteszik magukat az egyutt-be, nem csak felhasznaloi annak...
* a mono minden teruletet megprobalja atvenni az eletnek. a gazdasagban, a belrendeszrunkben, a taplalkozasban, a kulturaban. pedig a boseg, gazdagsag, vegtelenfele sokszinuseg a teremtes alaptermeszete, es ebben a nagy mono-ban minden a szukosseget mondja, hogy feljek. nemfelek. csakazertse. kapdbe.