miért mindig a költővel kezdődik?

a kijevi őrület miatt gondolkodtam el ezen. hogy ha egy uralom le akar állítani egy forradalmat, a költőn, a művészen és a bölcsészen kezdi. kiviszi éjjel az erdőbe és megkínozza, elégeti a könyveket, felgyújtja a könyvtárakat, szétvagdossa a festményeket, betiltja a koncerteket, beszabályozza úgy az iskolarendszert, hogy ne legyen benne tér a kreativitásnak...

hogy miért? hiszen ezek az emberek általában nem erősek, nincs nagy vagyonuk, könnyű őket elkapni, eltörni a szemüvegüket. és mégis. a vízióval rendelkező, kreatív elme veszélyes minden olyan rendszerre, amely azt hirdeti, egy kérdésre egyetlen jó válasz létezik.

nincs számukra veszélyesebb az éhenkórász művészek hadainál, akiknek álmuk van. akik nem túllátnak a falakon, hanem nincs tudomásuk a falakról...

így kezdődik. most kijevben. és mi még mindig nem csinálunk semmit...