a legnehezebb a lelkészkedésbe való visszaszokásban a lelki sztriptíz. hogy valakinek a csevegős kérdése arról szól, ami a legbensőbb-legmélyebb Istenélményem. és hogy erre akkor mit is kell reagálni. mert élből a 'hagyjál máááár' volt a reakcióm, csak túl jól nevelt vagyok hozzá. lehet, hogy nem kell. hogy azt kell mondani, hogy figyi, a nevemen kívül semmit nem tudsz rólam, nem fogok még neked a legbenső folyamataimról beszélni neked.

de érdekes megfigyelni ezt. hogy tényleg, mintha sztriptízt kellene ismeretleneknek végrehajtani. és ez szerintem nem normális, vagy egészséges.

kellett rá vagy négy nap, míg felismertem, hogy mi a bajom. most már talán fogok tudni adekvát módon válaszolni is.