minden csokor rózsa mellé adnak egy kis zacsi valamit, amit ha beleöntök a vízbe, a virág tartósabb lesz. gondoltam, milyen remek ez! és tényleg két és fél hét után még mindig ugyanaz a csokor rózsa díszíti a nappalimat. de az alig kinyílt bimbók bimbó állapotban száradnak meg.Salman Rushdie Grímusza jut eszembe. az öröklétbe fagyott alig várandós nő. a soha tovább nem fejlődő magzat. egy hét után kezdtem furcsán érezni magam a rózsák miatt. hogy ez nem oké. nem normális, hogy nem hervad el, nem nyílik tovább, nem hullik szirma. itt sok minden szól erről. a halandóság elmulasztásáról. elhalasztásáról. nem is tudom. engedni a növénynek, hogy éljen és meghaljon, engedni az állatnak, hogy az legyen, aki... ezeken töprengek ma... hogy mennyire örültem annak a kettőnek, ami tovább nyílt, beteljesült...