nos, megint kimerultem. elajultam, korhaz, vizsgalatok. megallapitottak, hogy tok egeszseges vagyok, kicsit a vasam, meg a magneziumom alacsony, csak az idegrendszerem elfaradt. es hogy aludjak. ezt meg is tettem orommel, kedd del ota napi atlag 15-16 orat aluszkaltam. 

az engem felto szeretteimtol kulonbozo verziokban ezt hallottam (kerlelestol, a lebaszasig): de miert csinaltad? hagyd ezt abba! nem lehet mindenki fontosabb, mint te... a verziok szama vegtelen.

igen, tanulok hatarokat szabni. borzasztoan buszke vagyok az eredmenyekre. jelez a testem! nem oldok meg mindent azok helyett a kollegak helyett, akik akarmilyen indokkal, de nem csinaljak meg a dolgukat. nem verzek hetekig. a heti tervembe bele van kalkulalva az edzes, a dieta, az aktiv es a passziv pihenes is. a nem dolgozo asszisztensnek kiosztom a feladatat es barhogy sapitozik, szamon kerem. 

DE.

neha van olyan, hogy vis maior. ha egy baratom vegre kilep az abuziv hazassagabol, egy szal minden nelkul, a negy eves kisfiaval, akkor en azt mondom: itt a vendegszoba, gyere.

ha 150 embert varunk egy programra es a levezeto kolleganak fejgorcse van, akkor azt mondom: majd en megcsinalom. 

ha a legjobb baratom osszehazasodik elete szerelmevel, akkor kek lovak potyoghatnak az egbol, akkor is odamegyek, es azt csinalom az elokeszuletbol, amit mond.

mert ha nem igy tennek, akkor feladnam mindazt, aki vagyok es amiben hiszek. 

nem kivanom szembekopni magam a tukorban. akkor inkabb az elfaradas.