3 eve elek falun es ettol sok minden sokkal kozelebbi lett, mint azelott, plane, hogy a covid miatt sokkal tobb idot toltottem itthon es melyebben kapcsolodtam a kornyezetemmel. 

megszoktam es megszerettem a falun elo allatok szagat, hangjat, latvanyat, beszelgettem gazdakkal az allatairol. 

aztan eljott az idoszak. amikor folyton hallottam azt az iszonyatos hangot. egyszeruen nem tudtam, hogy mi az, de mindenfelol jott, es hetekig tartott. 

amikor elcsiptem az egyik gazdat, megkerdeztem, hogy valami jarvany van-e, ami miatt fajdalmuk van a teheneknek. megvonta a vallat es egy holland szot hasznalt, amit nem sikerult megjegyeznem, de kulon ige van arra, amikor a teheneket elvalasztjak a kicsinyeiktol - hogy helyettuk mi igyuk meg a tejet.

megfagy a ver az ereimben attol a hangtol, kesobb pedig a latvanytol. tehenek, teli toggyel a reten, es folynak a konnyeik. 

eleinte nem csorgott ez be az eletem gyakorlataba. bar - talan kcisit tudat alatt - lecsereltem a kasamhoz hasznalt tejet magtejre es inkabb mindig kecskesajtot vettem. de maradt a teamba a tej, meg persze a vaj, a ghi, stb.

most, hogy osz van es az evnek az a szakasza jott el, amikor reflektalni szoktam, jottem ra, hogy valtoztatni akarok. lassan, folyamatosan. 

ma vettem meg az elso novenyi joghurtomat, bar sajt meg van itthon, de nem tehen... 

lassan. folyamatosan. hogy azoknak a konnyeknek es iszonyatos hangnak en ne legyek oka.