miután az áldás blogom szolgáltatója kipurcant, és még az egész életemen is változtattam egyet, átjöttem ide és folytatom a reflektálást.

ezért ha eddig az áldást olvastad és paplány reflexióira voltál kíváncsi, itt nem egészen az lesz.

de én még mindig én vagyok, csak kiálltam magamért és elengedtem egy szélsőségesen hierarchikus rendszert, miután csak a közöny, a megalázás és a támadások voltak a valóságom.

nehéz volt eljönni, mert hittem a közösségben, amit létreálmodtunk. a progresszív szemléletű, befogadó szeretetközösség kereszténységben. vagy egyszerűbben: kereszténységben.

új területek nyílnak az életemben, ott ahol eddig falak voltak. várom és figyelem, hogy kivé leszek, míg a gyógyulásom lezajlik. kemény időket élek,  most veszem igazán észre, milyen sebek vannak a lelkemen. normálisan, felnőttből reagálnak rám és én bemegyek a vécébe sírni. gyógyulásom naplója is lesz ez a felület. örülök, ha elkísérsz.

áldás.