egy remek nap zárásaként elmentünk Csillivel a Lepkeház záró alkalmára az Erzsébet téren. (www.btf.hu)

én úgy, de úgy szeretem, ha a műfajok, stílusok és művészeti ágak egymásra találnak, egymásra válaszolnak!

szerettem, hogy video art és élő klasszikus zene közben divatbemutató és balett, opera és dj szett közben artisták... szuperjó volt.

szerettem, hogy a modellek nem mind eurázsiaiak voltak. valahogy épp ettől lett európai az egész...

nyilván volt zene, ami nem az én világom, de annyira szép és igényes volt az egész.

ezért is két dolgon töprengtem közben.

az egyik, hogy minden igényesen játszott zene jó zene. legfeljebb épp nem felel meg a hangulatomnak, vagy az ízlésemnek. számomra az egyetlen 'rossz zene' az igénytelenül előadott zene. azzal ki lehet üldözni a világból. de így, hogy a zenekar és az énekesek és a dj és a trombitás... elképesztő volt. összhang.

a másik, ami újra és újra megdöbbent, hogy az hogy van, hogy ott ülnek a sok népek a színpad előtt, és hangosan kommentálják az eseményeket. hangosan, mert ugye a színpadon élőben valaki (egy komplett zenekar, szólista és mondjuk négy táncos) előad, és azt ugye túl kell kiabálni.

megértem, hogy szabadtéri koncert, egy-egy fülbe súgott megjegyzés a szomszédunknak nyilván belefér, de hangosan? végigüvölteni-kommentálni egy másfél órás előadást? (meg hát az operában ugyanezt csinálják...)

nem megy be a hajam alá.

talán a tévén nevelkedés? hogy ott ugye sem a művészeket-előadókat, sem a többi nézőt nem zavarja.

de hát nem tűnt fel neki, hogy ez itt nem egy képernyő?

lehet, hogy nem...