múlt héten egy meetingre azért kellett elmennem még betegen is, hogy megtudjam, a véleményem nem számít semmit, akkor sem, ha logikus, érthető és még az ő érdekeit is szolgálja, mer neki víziója van, mi meg kis szarosok vagyunk, akik nem látjuk a bigger picture-t. és ha valaki ezt nem érti, hogy ez mennyire nagyszerű hely már, és elmenne, az "nyalja meg a küszöböt".

és persze ezt az arcomba mondhatja, mert hogy akkor és ott nyilván nem mondhatom, hogy köszi,felmondok. mert nem engedhetem meg magamnak. anyagilag. vagy mégis?

egy helyet már otthagytam a folytonos megalázás miatt, ezután még az ilyen 'burkoltak' is úgy vágnak, mint a korbács.