cranión voltam Gábornál. és akkor tört föl belőle a gyász. hogy szerdán láttam egy embert meghalni a batthyány téren. csak összeesett rángatózva. szívmasszázs, lélegeztetés, mentők, rendőrök. meghalt.

iszonyú még látni is. az én fájdalmamat az a fiatal nő okozta, hogy hangosan, szinte kiabálva ismételgette, ő ezésennek a főorvosnak az unokahúga, felismeri tehát a tüneteket, ez heroin.

annyira kibaszottul fájt. hogy miért kell ezt a törékenyszívű embert gyűlölettel kísérni? mert neked könnyebb? ha ő egy 'drogos', akkor nem egy embert láttál meghalni?

iszonyúan fáj. senkinek nem lenne szabad gyűlölet közepette meghalni.

ezért Törékenyszívű Ember megáldalak és elengedlek, indulj hát a Fény felé, kísérjen minden szerető ember áldása, jó utat! Szeretlek! Vigyázz a lelkedre!

ha olvasod ezt, áldd meg őt és mindenkit, akit nem kísért át a réven minden élő szeretetteli áldása.

végre sírok. megkönnyítő - áldó sírással. múlik a gyomorfájásom is...