épp a minap fogalmaztam meg barátoknak, hogy ami a legjobban hiányzik, azok a spontán beesős együttlétek. hogy valaki beugrik egy teára, vagy én megyek és sétálunk egy nagyot. nem kell kiöltözni, szervezni, jegyet venni. csak megtörténik.

erre ezen a héten kettő ilyen is volt és annyira, de annyira jól esett. M. mondta- más kontextusban ugyan -, hogy nem olyan bonyolult az ember... igaza volt. tegnap másfél óra telefon M-meg és megint másfél P-vel és aztán Esther felhívott, hogy átugrom-e hozzájuk egy teára és este 3/4 8ra értem ki és akkor még jártunk egyet a környező zöldellő dombokon 3/4 10-ig és akkor még beszélgettünk 11-ig és mindjárt nem volt az a huhogós hiány.