utálom a fogadásokat.

pláne, ha a szegény beteg kollégám nevében kell elmennem olyasvalaki búcsúztatójára, akivel életemben nem találkoztam.

plusz az elnök beszédén kívül az egész hollandul volt.

senkit nem ismertem a teremben. és nem arról vagyok híres, hogy ne lennék képes kapcsolódni, de bármelyik társasághoz léptem oda, hogy társalgást kezdjek, válaszoltak két szóval angolul, majd bezárták a kört és azonnal hollandul folytatták.

ez nagyon pont az ellenkezője, mint amit megszoktam itt. szóval fura volt.

de hálistennek vége.

a holnapi fogadás legalább angolul lesz...