tíz éve már, hogy a leveleimet így írom alá. love.p. esetleg lovelove vagy szeret, vagy szeretlek, vagy szeretet. talán mert ez a nevem. a lényegem. a vallásom.
és így köszönök el. így ölelek.
aztán 8 éve, mikor anya meghalt, és az addigi életemnek én is vele, még…
i wonder how many programs (concerts, exhibitions, meetingswith friends) would i attend, if i decided to go only to those wich are more promising then the book i'm currently reading...
ma hat hónapja, hogy nem vérzett be a gyomrom és nem voltak lázrohamaim. jól tettem, hogy eljöttem a egyházból. de mielőtt gondolkodni kezdenék a hogyan tovább-on, bátorítom magam: még csak most élted túl a hajótörést, még épp csak kivetődtél a partra. ujjongj, hogy…
Ma D-nek úgy jellemeztem valakit, hogy 'nincs birtokában a megelégedés művészetének'.
Örök életemben hálás leszek a szüleimnek, hogy megtanítottak rá.
Olyan ez igazándiból, mint egy kötéltánc, hogy ne tunyuljak be, és menjek mindig az újért, és ami elmúlt, engedjem el, de…
az új évbe való megérkezést az egyik gyógyító körrel ünnepeltem, amihez tartozom. elsején éjfélre értem haza, mert az autóm Tatabányánál úgy döntött, hogy nem akarunk hazamenni. csak hazajöttem, mert egy igen fontos részem már a saját ágyamban akart aludni. ma már elindult…
tegnap éjjel nem tudtam aludni. harcolt bennem a félelem. mert ma december 24-e volt és én lelkész vagyok. de hogy is vagyok én lelkész? a magyarországi egyháznak már/most nem tudok dolgozni. teljesen kiégtem, a szervezet sikeresen kiölt belőlem hét év alatt minden vágyat, örömöt,…
ádvent kezdődik.
várakozunk. érkezik a Fény. minden nap. mennyi fényt engedek ma be az életembe? mennyit sugárzok ki?
tegnap D. mesélte, hogy egy családi ünnepen elkezdték az összes keresztény éneket fordított szereposztással énekelni. persze sírtak a kacagástól, ahogy Isten pitizik az ember, a Nagy és Csodálatos előtt...
az jutott eszembe, hogy ez mennyire tökéletesen rámutat az istenképünk…