épp a minap fogalmaztam meg barátoknak, hogy ami a legjobban hiányzik, azok a spontán beesős együttlétek. hogy valaki beugrik egy teára, vagy én megyek és sétálunk egy nagyot. nem kell kiöltözni, szervezni, jegyet venni. csak megtörténik.

erre ezen a héten kettő ilyen is volt és annyira, de annyira jól esett. M. mondta- más kontextusban ugyan -, hogy nem olyan bonyolult az ember... igaza volt. tegnap másfél óra telefon M-meg és megint másfél P-vel és aztán Esther felhívott, hogy átugrom-e hozzájuk egy teára és este 3/4 8ra értem ki és akkor még jártunk egyet a környező zöldellő dombokon 3/4 10-ig és akkor még beszélgettünk 11-ig és mindjárt nem volt az a huhogós hiány.

What if you…
let go? Really let go?
extended grace to yourself?
gave yourself permission?
let yourself cry, long and loud?
embraced the shadow of yourself?
said no to more, in order to say yes to what really matters?
emptied so you could fill?
pooed on perfection?
crapped on control?
became a soft place for yourself to land?
allowed sex to be sacred?
gave more love?
received more love?
found your alone?
befriended yourself?
surrendered?
slept more?
were willing to forgive?
were willing to be vulnerable?
What if you ___________?
What if you?

8 óra kurvajó és előremutató munka után tökre lelombozó a saját boardunk zsaroló, hepciáskodó és agresszív leveleit olvasni és tökre nehezen veszem rá maga, hogy válaszoljak azokra.

És megint egy órát töltöttünk azzal, hogy megmagyarázzuk, amit már többször elmondtunk.

elutasítom, hogy gyomorgörcsöm kell legyen, amikor kinyitom a mélboxomat.

nem akarok este 9kor vádaskodó hívásokat kapni a board tagjaitól, hogy miért nem válaszolok már.

nemmmmmm.

update tiszta fejjel másnap.

akárhány lelkésszel beszélek, és ez nemzetközi jelenség, még soha, senkivel nem találkoztam, akit, ha elmeséli, hogy mi a nehézség a munkájában, azt válaszolta volna, hogy a gyülekezet tagjai, vagy a nem hívők okozzák a lelki problémákat.

minden esetben a kuratórium, a board, a presbitérium, a feljebbvalók azok, akik odáig visznek egy lelkészt, hogy az azt mondja, elég volt.

van is erről egy fb oldal, az ex-pastors. azon merengek, hogy ez hogy van? hogy miért van. és persze nincs válaszom, csak ezzel, ami most és itt történik, felkavarodik mindaz a szar, ami két és fél éve oda vezetett, hogy egy időre kiléptem az egyházi aktív szolgálatból. lehet, hogy most már meggyógyultam annyira, hogy fel fogom tudni dolgozni. a minta itt is nagyon hasonló. talán épp ezért...

control freak oxymoron

i only like the surprises i'm prepared for

nna. hé! egyre büszkébb vagyok az egyházamra!

http://nol.hu/belfold/mate-is-joveveny-volt-befogadtak-1534343

"Ha tehát – tette hozzá Fabiny Tamás – azt mondjuk, hogy be kell reteszelni Magyarország ajtaját, akkor egy szép piros tollal áthúzzuk Máté 25-öt. Választani kell."

max riszpekt Fabiny püspöknek!!!

http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150508_ez_riogatas_pepitaban_fabiny_tamas_evangelikus_puspok_a_kormany_politikajarol

ha gazdag lennék, keresnék egy autisztikus hajlamú valószínűségszámítót, hogy számolná ki, mennyi az esélye, hogy a postás minden egyes alkalommal abban a 30 másodpercben csönget be, amíg pisilek.

statikai hibából kifolyólag akármennyit jógázom meg minden, ha elfáradok, iszonyatosan fájnak a lábaim.

de holnap megszerelik őket.

már ÚÚÚÚÚGY várom.

meglátni egy tök ismeretlen fotóján.

elszörnyedni, hogy hogy néz ki.

elmosolyodni hálával mindazért, amit tőle és általa kaptam és tanultam.

szeretni azt, akit szerettem benne.

szomorkodni, hogy ő nem azt az utat választotta, megtagadta azt az énjét.

megköszönni mindent.

továbblépni.

ja, és egyszerűen rajongok azért, hogy itt a világ legtermészetesebb dolga melegnek lenni. igen, keresztény közösségekben is. na jó, tökfejek mindenhol vannak, de rájuk nagyon furcsán néznek...

szóval Magyarországon mindig kötelességemnek éreztem, heteróként is, hogy a meleg barátaimért kiálljak. és itt? nincs csatatér. úgyhogy marad egy csomó energiám, hogy a hülyeséggel való viaskodás helyett valami mást csináljak.

i adore, that here to be gay is just natural. yes, also in christian communities. okay okay, assholes are everywhere, but here they are considered as weirdos from the majority of the society.

in Hungary, i also felt obligated to fight for my gay friends, also because i'm straight, so i was listened to. here? no battle field. so i have lots of energy left to do something else instead of fighting stupidity.