ma végre megnéztük a Frozent, ami a legújabb dizni, és mivel pár évvel ezelőtt még én voltam a legnagyobb szájhuzogató, javítanék az átlagomon.

(SPOILER!)

csak ömlesztem.

kurvajó, hogy a végén nem házasodnak össze és boldoganélnekmíg,hanem koriznak.
tetszik, ahogy a nagy 'true love' toposz darabokra hullik, mikor a Herceg kihullik, aztán jön a Jóarc fiú, nagyon lohol, de még csak nem is az ő csókja, hanem a megajándékozott nővér ölelése és könnyei olvasztják meg a jeget.

szerettem, hogy a jégkirálynőt is látjuk. egy különleges tehetséggel született lányt, akit bezártak, nehogy veszélyeztessen mást, akit szeret és ijedt kislányként csak a félelem volt benne az ajándéka iránt. amikor aztán szabadon ereszti, árvíz van és minden gátat áttör és pusztít az ereje. majdnem megöli, akiért az egész elidegenítést elkezdte, és akkor már megérti, hogy az ilyen ajándékot, tehetséget, erőt, csak egy módon lehet Fényből használni. Szeretetből.

Szeretem, de már a tangled-ben is szerettem, hogy végre a fiúknak is van egy kis esélyük a jellemfejlődésre, nem annyi a dolguk, hogy megcsókolják a hercegnőt és boldogan élnek. És azt is, hogy együtt csinálják a dolgokat. A farkasos rész a kedvencem :)

Ezek erős nők, de nem férfiasan, hanem nőből, szívből erősek. És a fiúknak is van szívük, lehetnek ők a gyengébbek néha.

Olaf kicsit idegesített, de megbocsátottunk neki a többi remek szerepmodellért.

A trollmágust meg kérem.

Fogom a fokhagymát és forró olajban megpirítom. Ráteszem a mirelit spenótot, aminél már mikor vettem, megnéztem, hogy ne legyen benne semmi a spenóton kívül... Megy hozzá mindenízű só. Amikor felolvadt, hozzá keverek egy óriás evőkanál mascarponét és főzöm még egy kicsit.

Általában tükörtojással eszem, mert abban semmi szénhidrát nincs, de ma nem volt itthon tojás, úgyhogy hámozóval nagyon vékony csíkokra vágtam egy répát, megszórtam sóval és mild madras curry-vel, nagyon forró kókuszvajban kisebb adagokban ropogósra sütöttem, papírra kiszedtem, hogy ne tocsogjon.

Ha engedelmeskedne nekem az érintő képernyő, akkor lenne fotó is...

Ennyi. Nyámi.

9-10 g szénhidrát

fogom az almát és dinnyekanyarítóval kivágom a csumáját. a lukba berakok egy darabka vajat, feltöltöm őrölt mandulával, megszóróm fahéjjal és megsütöm sütőben.

amikor már szépen aranyosak és összeszottyadtak, félbevágom és mindegyikre teszek egy kiskanál mascarponét.

majd az égre emelem a tekintetem, hálát rebegek az Örökkévalónak és betermelem az egészet :)

In the beginning there was no beginning. There was no start and there was no end. In the beginning there was Becoming wanting to Be (or was it Being wanting to Become?). In the beginning which was no beginning there was Desire's urge to Life and Life's Desire to Become. There was Life's urge to create herself in infinite forms. All forms began in the dancing of Life and Desire. Becoming was the Dance, and the Dance was Becoming and no thing was outside their dancing.

And all things danced. And in the dance of No-thing Becoming birthed Desire who birthed Life who flowered into Being in her delight with her own Becoming. What has evolved into existence came only through their birthing and becoming and dying herself into multiple forms: through light and darkness, darkness and light, expansion and contraction, breath and release, gestation and expulsion and swallowing all to birth herself anew. And the light is shining in darkness, and the darkness cradles the light. And together they dance.

The flesh and the word were one in becoming and dwelt within and around us and could not be torn asunder, not even by men who came trying to wrench flesh from spirit, life from death, heaven from earth, claiming to have the true light, trying to extinguish the darkness and deny that they were born of blood and of a fleshy will, claiming they were born of mind alone, claiming they were God's children.

So the light became death with the power of a thousand suns to extinguish the words of the teachers and prophets, to extinguish the darkness, to separate Life from Desire, Mother from Father, Being from Becoming. And the light dwelt among us as the only begotten sun of the father and he was full of fear and wrath to slaughter the flesh, to make the flesh the word. (W.H.R. Midrash on the Gospel of John, 1990)

fordítás később.

a labirintus közepe metafizikai tér. a megfordulás helye. a szentek szentje.

a labirintus közepe az Élet maga. itt Isten van jelen.

a hely, ahol minden és minden ellentéte lehetséges.

a hely, ahol összeér ég és föld, ahol a forrás felfakad.

a labirintus közepe a találkozás helye is. a saját közepembe érek itt el. kiszámíthatatlan. találkozom magammal. találkozom a csenddel. itt nincs szigetelés köztem és magam, köztem és Isten, köztem és a valóság, a csend, a másik között...

itt szembenézek a szégyellt dolgokkal is, hogy az nem pusztíthassa el többé a kreatív, alkotó energiákat.

a megfordulás helye, minden új szülőhelye. az újjászületésé.

időt tölteni ott, egyet jelent a világ szívdobbanásának hallásával.

a Szeretet van itt jelen. hála.

több, mint tíz éve ugyanazt a parfümöt használom. ruban d'orange.

kábé 3 éve beszüntették a gyártását, de akkor felvásároltam a készleteket az occitane-ban, még van másfél üveg.

tegnap este ketten is, mikor megöleltek, ráadásul olyanok, akik napi rendszerességgel megölelnek, megjegyezték, hogy milyen jó illatom van.

most azon gondolkodom, hogy vajon min múlik? a hold állásán? a hormonokon? a ferromonokon? a kipárolgáson? a befogadó orrán?

izgalmas ez, ahogy dolgok életre kelnek.

ja, ha valaki be tud szerezni nekem még akárhonnan elfekvő készleteket, szóljon. bizniszelünk.

(ja igen, anno egy üveg kb 10.000 ft-ba kerül, ma lehet egyetlen egyet kapni az e-bay-en... 55.000-ért...)

tegnap D. mesélte, hogy egy családi ünnepen elkezdték az összes keresztény éneket fordított szereposztással énekelni. persze sírtak a kacagástól, ahogy Isten pitizik az ember, a Nagy és Csodálatos előtt...

az jutott eszembe, hogy ez mennyire tökéletesen rámutat az istenképünk beteg voltára. hogy a Határtalan Szeretet ilyet várna tőlünk? hogy én csak egy szar alak vagyok, és minden rosszul csinálok, ha pedig véletlenül valamit jó, azt se én csináltam, hanem Ő.

szerintem ez nem oké. Isten Embert teremtett és rábízta a teremtést. és bennem él, van, dolgozik, mozgat. sőt Jézus azt mondja János 10-ben: istenek vagytok!!! Istenek vagytok. bennem él Isten, a Végtelen, Feltételnélküli Szeretet és bízik bennem. szeret engem.
azt gondolja, jól csinálom. és ha nem, hát mit mondjak, így 37 év után az úton csak Vele: észre fogom venni baszki...

ha Isten nem akarna közel lenni hozzám, velem együtt járni, akkor nem jött volna el. mert az hülyeség lenne.

eljönni a földre,emberi alakot ölteni, engedni, hogy kivégezzenek, tanítani a Szeretet útját, együtt reggelizni? ebből nem következne az az istenkapcsolat, ami olyan sokszor jellemzi a kereszténységet (én egy ringy-rongy törpe vagyok...).

Isten pedig jól kommunikál. ha ezeket teszi és tanítja, akkor valami kurvanagy difi van az interpretációnkban...

3 púpozott evőkanál őrölt mandulát (nem dolgoztam, aldi féle zacskós...)  összekevertem 2 tojással, csipet sóval és kicsi szódabikarbónával, hozzá egy zuttyintás tej. kókuszvajon kisütöttem, kis buci palacsinták lettek, három darab, sajt, tejföl és bogoly berti féle mindenízű só ment bele. saturday brunch :)

miután az áldás blogom szolgáltatója kipurcant, és még az egész életemen is változtattam egyet, átjöttem ide és folytatom a reflektálást.

ezért ha eddig az áldást olvastad és paplány reflexióira voltál kíváncsi, itt nem egészen az lesz.

de én még mindig én vagyok, csak kiálltam magamért és elengedtem egy szélsőségesen hierarchikus rendszert, miután csak a közöny, a megalázás és a támadások voltak a valóságom.

nehéz volt eljönni, mert hittem a közösségben, amit létreálmodtunk. a progresszív szemléletű, befogadó szeretetközösség kereszténységben. vagy egyszerűbben: kereszténységben.

új területek nyílnak az életemben, ott ahol eddig falak voltak. várom és figyelem, hogy kivé leszek, míg a gyógyulásom lezajlik. kemény időket élek,  most veszem igazán észre, milyen sebek vannak a lelkemen. normálisan, felnőttből reagálnak rám és én bemegyek a vécébe sírni. gyógyulásom naplója is lesz ez a felület. örülök, ha elkísérsz.

áldás.